Sok édesanyától hallottam már arról, hogy az altatás és az éjszakai ébredések problém
Nézzük csak, milyen okok játszhatnak szerepet abban, ha egy gyermek nem akar, nem tud elaludni, vagy gyakran felriad éjszaka.
Minden gyermeknél előfordul, hogy néha nem akar/nem tud elaludni, vagy felriad az éjszaka közepén. Ez természetes. A legtöbb esetben nyilvánvaló okai vannak ennek a jelenségnek: ha beteg a pici, fáj a hasa vagy a foga, esetleg rosszat álmodik, de lehet, hogy túl hideg, vagy túl meleg van a szobájában. Ilyen estekben nem kell aggódnunk, mert indokolt a zaklatott alvás, és ahogy jött, úgy fog majd távozni is, amit megszűnik a fájdalom.
Sokszor tapasztaltam a munkám során, hogy a picik heves csatákat vívnak, amikor az ágy felé közelít velük az édesanyjuk. Kapálóznak, sírnak és mindent bevetnek az ügy érdekében. Ennek több oka is lehet.
Egyáltalán nincs kedvük aludni, hiszen annyira izgalmas a világ, ami körülveszi őket. „Mennyi mindent fel lehet fedezni a konyhában, miközben anya a vacsorát csinálja apának.” Ebben az esetben a kíváncsiság és a sok izgalmas történés lehetősége párosul az éppen kialakuló akaratossággal. Ez oka az ádáz küzdelemnek, amit a picik az alvás ellen folytatnak.
Ha a csemeténk szemében félelmet látunk, amikor az esti lefekvés következik, akkor mindenképpen foglalkoznunk kell a dologgal. Gondoljuk át, hogy mi adhat okot a félelemre. Egy esetleges régebbi trauma, rossz élmény (kórházban töltött éjszakák, vagy egy olyan éjszaka, amikor hangos zajra riadt fel a pici a sötét szobában). A félelmet maga a sötétség is kiválthatja, ezt könnyen orvosolhatjuk egy éjjeli lámpa lágy fényével.
Kapcsolódva az előző bekezdéshez, van, amikor a sötétben rejtőző szörnyecskéktől tartanak a gyerekek. Ezeket a lényeket sok esetben a tv-ben látott ijesztő figurák generálják. (Ezért is nagyon fontos, hogy milyen meséket látnak a kicsik.) A tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a kérdést nem lehet lerendezni mindössze annyival, hogy „Kicsim, nincsenek itt szörnyek, mert szörnyek nem léteznek.” Megpróbálhatjuk megmutatni világosban, hogy nincsen senki a szobában, akitől félni kellene. De hozzá kell tennem, hogy kevés esetben használ ez a módszer. Esetleg belemehetünk a „játékba”, és közösen a picivel készíthetünk valami csodaeszközt, ami elküldi ezeket a lényeket. Az ablakpárkányra helyezhetjük, hogy kint tartsa a szörnyecskéket. A mesés köntösbe bújtatott megoldások, és a gyermek helyzetébe való belehelyezkedés hozza meg legtöbbször a kívánt eredményt és a megoldást.
Az éjszakai felriadások is mindennaposak lehetnek. Ilyenkor sok szülő rögtön kiveszi a kicsit az ágyból, átviszi a szülők ágyába, hogy megnyugodjon. Azt javaslom, hogy próbáljuk ki a következőt. Ha felébred a kicsi éjjel, és nem tud visszaaludni 5-10 perc után, akkor menjünk be hozzá és csöndben érjünk a hátához, hasához, kezéhez vagy a fejecskéjéhez. Mindössze tartsuk a kezünket a kicsin. Ez be fog válni. Mert a gyermekeknek (ha nincsenek rosszul), ilyenkor csak arra van szükségük, hogy érezzék a szülő jelenlétét. Az érintés pedig erre egy remek eszköz.
Nyugodt éjszakákat kívánok!
Ha kérdésetek van a témával kapcsolatban, akkor írjatok bátran! egydadusnaploja@gmail.com