1.rész: Állami oviban járt a Dadus

2013 december 9. | Szerző: Tamara |

Az állami óvodához érve, külső jegyek tekintetében semmi meglepőt nem tapasztaltam. Rendezett homlokzat, és tiszta udvar fogadott. Az udvaron található játékok egy része jó sok évet megélt már, de festésük friss. A kert másik végében az új, fából készült házikót és vonatot is észrevettem. Összességében jó benyomást tett rám az udvar, leginkább egy átlagos játszótér hangulatát idézte.

Belépve az épületbe, kicsit úgy éreztem, mintha a saját gyerekkoromban járnék. Linóleum burkolat fut a padlón, és apró padsor szegélyezi két oldalról a falakat. Mindenkinek megvan a saját kis jele, valamint a csoportszobák ajtaját is díszíti valamilyen figura, mely a csoportok beazonosításában segít  (pl.: delfin csoport, katica csoport stb.…). Mindenütt kis kabátkák lógnak, a levegőben az éppen készülő ovis ebéd jellegzetes illata terjeng. Meg kell, mondjam, hogy a koszt talán mit sem változott az elmúlt sok év során. Lekváros, májkrémes, tonhalas és csemegeuborkás kenyér szolgál reggeli/uzsonna gyanánt. Ebédre lebbencsleves, és töltött paprika dukál. Gyümölcsnapok is akadnak a hét folyamán. Kis köténykékben segédkeznek a terítésben a naposok. Csörömpölnek a tányérok, éhes szájak zsivajától hangos a csoportszoba. A dadus nénik fehér köpenyben serénykednek, míg az óvó nénik a rendet igyekeznek fent tartani. A hangulat valóban olyan, mint akár 20-23 évvel ezelőtt volt.

Eljött a délutáni alvás ideje. Előkerülnek a kinyitható kiságyak, és az otthoni ágyneműk. Alapos fogmosás után mindenki álomra hajtja a fejét, miközben az óvó néni felolvas egy mesét. Természetesen akadnak, akik tágra nyílt szemmel pislognak és nézelődnek, hozzájuk az óvó néni odamegy, és próbálja őket meggyőzni arról, hogy aludjanak, mert alvás idő van. Van, akit 30 perc után sem lehet alvásra bírni, őt odaültetik a kisasztalhoz rajzolni. Ennél az asztalkánál rajzolva várakoznak azok a kicsik, akikért nemsokára megérkezik az anyukájuk.

A délutáni pihenő után, és az uzsonna előtt, a kicsiket az udvar mászókái és hintái kötik le. Majd a friss levegő jótékony hatásának köszönhetően, jóízűen lakmároznak a párizsis szendvicsekből. Ezt követően mindenki beleveti magát a játékok felfedezésébe. És lassacskán eljön a nap vége, amikor mindenki elköszön az ovitól egy éjszakára.

 Miközben kifelé sétáltam az óvodából, a faliújságra vetettem néhány pillantást. Olvastam a szülői értekezletek időpontjairól, nyíltnapokról, és arról is, hogy különóra keretein belül a gyerekek járhatnak angol órákra is.

 Alapvetően nyugodt a hangulat ebben a csoportban, az óvó néni pedig kedves, és a kialakult helyzetekhez mérten próbálja alakítani a nevelési feladatait. Szerintem ez rendkívül fontos. Mivel nincs két egyforma gyermek. Természetesen elengedhetetlen az egységes nevelés az óvodákban, de pont ennyire fontos a rugalmasság és a gyermekközpontúság is. Ez az utóbbi, nyilván több erőfeszítést és odafigyelést igényel, de mindenképpen előre visz, és hasznosnak bizonyul.

 Többségében pozitív élményekkel távozom a meglátogatott óvodából. Az általam megismert óvó néni kedves és odafigyelő volt. Az óvoda tisztasága is megfelelő volt. Két dolog volt mindössze, amit nem találtam túl ideálisnak. Az egyik a magas csoportlétszám, a másik pedig az étkezések minősége. Sok összetevős egy óvoda felépítése, és a működtetésének költségvetése is meg van szabva. Ezt mindenki tudja. De ha pozitívumokat és negatívumokat kell gyűjteni, akkor ezek lennének azok.
Ha minden állami óvodában ilyen körülmények lennének, és ilyen hozzáállást lehetne megfigyelni a pedagógusok részéről, mint ebben az általam meglátogatott csoportban, akkor azt hiszem összességében elégedettek lehetnénk.

 A következő bejegyzésben, egy magánoviban fogok kirándulni.