3. rész: Egy nap a waldorf oviban

2014 január 8. | Szerző: Tamara |

Az óvodák látogatásának utolsó állomásaként egy waldorf ovi napjába pillantottam be.

Belépvén az épületbe, mindenütt a kicsik rajzai és festményei, termésekből készített díszek pompáztak a falakon. A kis kabátkák és cipők sorakozva várták, hogy felvegyék őket.

A csoportszobában 2 óvó néni fogad. A csoportszoba otthonos és kedves. A gyermekek életkora vegyes. Kedélyesen szaladgálnak a szobában, és vannak, akik kis csoportokban játszadoznak.

Megfigyelvén az óvó néniket, azt vettem észre, hogy szinte második anyukaként vannak jelen. Folyamatosan tevékenykednek, ők készítik az ételeket, mosogatnak, kötnek.  Mindezt a gyerekek előtt teszik, akik szívesen részt vesznek a folyamatokban. Az ételeket illetően, igyekeznek egészséges és helyben is elkészíthető dolgokat tálalni. Rendkívül érdekesnek találtam, hogy a gyerekekkel együtt készítenek kenyeret vagy éppen zabkását. Mint megtudtam ez azért fontos, mert így a picik megtudják, hogy miből mi lesz. Láthatják a folyamatot, az összefüggést, a kezdetet és a végeredményt. Jelen esetben a búzából liszt, a lisztből pedig kenyér készül, amit el is fogyasztunk uzsonnára.

Az otthonos légkör egyértelműen érezhető. A foglalkozások nem kötelezőek, mégis majdnem mindenki bekapcsolódik, amikor felhangzik a kis dalocska, ami jelzi a foglalkozás kezdetét.  Remek ötletnek tartom ezt a kis szokást.  Az óvó nénik gyakran csak belekezdenek a különböző foglalkozásokba, ezt látván a kicsik kedvet kapnak a dologhoz és csatlakoznak hozzá. Nem kötelező felkiáltással kezdődnek meg az izgalmas feladatok, hanem indirekt módon, szabad kezdeményezés formájában.

Az iskolába készülő gyerekeknek külön tartanak foglalkozásokat, amelyek már konkrétabbak és a részvétel is kötelező.

A játékok igen sokszínűek. Látok magam körül babákat, bábokat, építéshez szükséges kockákat, barkácseszközöket, fonalakat, papírt, krétákat és sok minden mást is. A nézelődés közben felkelti az érdeklődésemet az a pár kis kosárka, amiben fagolyókat és különböző terméseket találok. Az egyik óvó néni elmeséli, hogy ezekkel a tárgyakkal és termésekkel a gyerekek gyakran játszanak. Különböző tulajdonságokkal látják el őket, és különböző szerepeket osztanak rájuk. Ez pedig azért fontos, mert így fejlődik a kreativitásuk és a képzelőerejük. Ide csatolnám azt is, hogy a waldorf ovikban általában nem ajánlják a gyermekeknek a tv- és mesenézést, valamint a számítógépezést. ( Mert: „A gyermek képekben él és a világról szerzett tapasztalatait képekre tagolva dolgozza fel. Ezeket a belső képeket a gyerekek saját maguk “készítik”. Ezt a belső képalkotó képességet teszi tönkre, ha a gyermek a televíziózás, videózás, számítógépezés által állandóan kész képeket kap, amelyek olyan sűrűséggel követik egymást, hogy a gyermeknek nincs ideje a feldolgozásra. A gyermek agyának állapota ilyenkor az alvás alatti állapothoz hasonló, így minden szabadon, szűretlenül, áramlik be. Következmények:
–A mozgó, örökké változó képtől nem tud elszakadni, nem mozog, miközben állandóan mozgást lát. Izmaiban és egész idegrendszerében növekszik a feszültség. Ezért a tévézés befejeztével túlmozgásos reakciók jelentkeznek.
-A növekvő feszültségtől a gyermek agressziókészsége is növekszik (az úgynevezett mesefilmektől, rajzfilmektől is).
-A kész képek elsorvasztják fantáziáját, belső képalkotó képességét, ezért szinte képtelen élvezettel végighallgatni az elmondott mesét.
-Játéka szegényessé válik, a filmekből átvett sémákat utánozza.
Egyszóval a képernyő hatásának következtében elveszíti a világ megismerésének azt az eszközét, amely életkori sajátosságainak leginkább megfelelne. Ez egész személyiségének fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja.”)
Egy kislány bevezetett engem a szoba egyik sarkában elhelyezkedő sátorszerű kuckóba és ott játszottunk néhány bábbal. Mint megtudtam, ez a kuckó arra szolgál, hogy a gyerekek el tudjanak vonulni egy kicsit, ha szeparáltabb környezetre vágynak, vagy megpihennének.

A kerti játszadozás, a finom ebéd után a délutáni pihenő következett. Ekkor vettem búcsút a kis csoporttól, akik nyugodtan hallgatták a mesét.

Miután elköszöntem a waldorf ovitól, mosolyogva sétáltam az utcán. Pozitív benyomásokkal távoztam, és sok új élményt kaptam. Nagyon tetszik az otthonos hangulat, amely talán könnyebbé teszi a gyerekeknek az anyukájuktól távol töltött idő megélését. Jó dolognak tartom azt is, hogy a folyamatok lezajlásában is részt vehetnek a kicsik, mint pl.: a saját kenyerük elkészítése. Az óvó nénik pedig kedvesek és szeretetteljesek voltak.