Mit tegyünk ha jön a hiszti?

2014 január 20. | Szerző: Tamara |

A hiszti fogalma mindenki számára ismert, és sokszor kényes téma. Szülőként, nevelőként vagy megfigyelőként mindannyian szembesültünk már a hiszti elképesztő erejével. Előfordulhat otthon, az oviban, vendégségben, vagy a szupermarket közepén. Okai és megnyilvánulásai különbözőek lehetnek, vegyük most sorra ezeket.

 

A hiszti kiváltó okai lehetnek:

 

1.Dackorszak

Legtöbb esetben, a dackorszak időszakában (1,5-3 éves korban) jelenik meg fokozottan a hiszti a gyermekek életében. A gyermek ilyenkor kezdi el felismerni a korlátait, vágyait és elkezd kialakulni az éntudata is. Feltérképezi a saját és környezete (szülei, testvérei stb.) határait. Tehát ebben a korban természetesnek mondható, ha csemeténk némileg hisztissé kezd válni. Az egészen eddig angyali gyermekünk elkezd dacolni, ellenkezik és a legkedvesebb szava a „nem” lesz.

2.Túlzott korlátok és elvárások

Sokszor megfigyelhetjük, hogy a szülők túlzó és irreális módon korlátozzák, szabályozzák a gyermeküket. A gyermek ilyenkor a hisztivel jelzi, hogy képtelen megfelelni az elvárásoknak és a szabályrendszernek, hiszen ő még kisgyerek. A szülők a saját elvárásaikhoz és szabályrendszerükhöz mérten bánnak a gyermekkel. De észre kell venni, hogy, ami egy felnőtt számára könnyű, egyértelmű és természetes, az egy 3-4 éves kicsinek nem az, és ez így van jól. Ők még nem szorítják korlátok közé magukat, ellentétben a felnőttekkel. Ezért figyeljünk arra, hogy a kicsinyek életét ne nehezítsük saját magunk által kreált szabályokkal. Természetesen bizonyos korlátokra szükség van, hiszen így alakul ki a gyermek biztonságérzete és a különböző dolgokhoz való viszonyulása is. De a túlzott szabályozás és korlátozás semmi jóra nem vezet.

3.Igazságtalanság

Ha igazságtalanul büntetünk meg egy gyermeket, minden esetben jelezni fogja ezt. Először szavakkal, de ha nem hallgatják meg, akkor bizony a hisztit is beveti. A kicsik igazságérzete rendkívül érzékeny. Sokszor nehéz igazságot tenni egy- egy helyzetben, és előfordul, hogy tévesen ítélik meg a szülők a történteket. Vagy, ami kellemetlenebb, olyan dologért büntetik meg gyereküket, ami nem bűn, és nem is kellene tiltani, de a szülőket zavarja vagy idegesíti, ezért büntetést szabnak ki miatta. Erre is érdemes odafigyelni.

4. Félelmek

A hiszti kiváltó okai között szerepelnek vélt, vagy valós félelmek is. Ilyenkor a tehetetlenség és a félelem érzése uralkodik el a csöppségeken, amit nem tudnak kezelni, ezért hiszti formájában jelzik, hogy valami nincs rendben. Fontos, hogy jól ismerjük gyermekünk jelzéseit, és el tudjuk dönteni egyes helyzetekben, hogy csak kedvetlenség, fáradtság miatt hisztizik a kicsi, vagy fél az adott szituációban.

 5. Fáradtság, éhség

Rendkívül egyszerű okai a hisztizésnek, a fáradtság és az éhség. Gondoljunk csak bele, hogy néha még mi felnőttek is igazán nyűgösek tudunk lenni, ha fáradtak vagyunk, vagy már órák óta nem volt időnk enni. A gyerekeknél ez nyilván fokozottabban jelentkezik, néha hiszti formájában.

 6. Féltékenység

A két testvér között fellépő féltékenység gyakori jelenség. A hiszti, figyelem felkeltő eszközként szerepel a gyerekek eszköztárában, és nem félnek használni.

 7. Frusztráció

Olyan esetekben fordul elő, amikor a gyermekünk még nem tudja megfelelőképpen kifejezni önmagát, és azt, amit el szeretne mondani. Megfigyelhető, hogy ha több próbálkozás után sem sikerül megértetni magukat a velük szemben álló felnőttel, akkor bizony tehetetlenségükben hisztizni kezdenek.

 Lássunk még néhány okot, felsorolásszerűen:

-Figyelem felkeltés

-Önérvényesítés

-Indulat

-Szülői stressz

-Érzelmi zsarolás

-Függetlenségi törekvés

-Helyzetfelmérés

A hiszti két fő érzésből táplálkozik, legyen a kiváltó ok a frusztráció, vagy éppen a túlzott elvárások. Eme két érzés pedig a harag és a szomorúság.  

Amikor harag érzéséből fakad, akkor a hiszti szinte kitörő dührohamként tör a gyermekre, aki verekszik, ütlegel és harap.

A szomorúság érzése által kiváltott hiszti esetében sírással, sőt zokogással jár, néha a gyermek a földre veti magát és ott kucorogva sírdogál.

Fontos tudnunk, hogy melyik érzés váltotta ki gyermekünkből a hisztit. Mert ezáltal könnyebben el tudjuk dönteni, hogy milyen módon kezeljük a helyzetet.

 

 

 

Hogyan kezeljük a hisztiző gyermeket?

 

Mit tegyünk?

– Igyekezzünk megelőzni a hiszti kialakulását

 

– Ha már kialakult a szituáció, kérdezzünk rá nyugodtan, hogy: „Mit érzel most kicsim, és miért hisztizel (sírsz, verekszel stb.)?”

 

– Próbáljuk humorral feloldani a helyzetet.

 

– Elterelő hadműveleteket is bevethetünk. Ilyenkor valami más dologra, tevékenységre irányítva a gyermek figyelmét.

 

– Hagyjuk figyelmen kívül a hisztit. Mintha nem is történne semmi. De minden esetben maradjunk a gyermek közelében.

 

– Ha lecsengett a hiszti, akkor beszéljük meg a kicsivel a történteket.

 

– Csak reális elvárásokat támasszunk a gyermekünk felé.

 

– Gondoljuk át, hogy muszáj-e mindent tiltani, bekorlátozni, amit tiltunk és korlátozunk a gyermek számára?

 

 

 

Mit NE tegyünk?

 

– Semmi esetre se kérleljük a gyermeket, hogy hagyja abba. Valamint ne teljesítsük a hiszti tárgyául szolgáló kívánságot. Ha ezeket tesszük, akkor csak megerősítjük a gyermeket a magatartásában.

 

– Ne menjünk le az ő szintjére. Vagyis ne kezdjünk el kiabálni vele, mert ezzel pont a kívánt eredmény ellenkezőjét fogjuk elérni.

 

– Ne kenyerezzük le! Tehát ne kínáljunk fel neki jutalmat arra az esetre, ha befejezi a hisztit. Hiszen ha így cselekszünk, akkor rendkívül logikus módon, minden kívánságát hisztivel akarja majd elérni, megkapni.

 

– Ne szégyelljük, ha gyermekünk a nyílt utcán vagy a közértben kezd hisztizni.

A legfontosabb tehát az, hogy ismerjük gyermekünket, ismerjük meg a reakcióit és temperamentumát. Fontos, hogy jól átlássuk a helyzeteket, mert csak ezekhez mérten és eme dolgok tudatában tudjuk a legmegfelelőbben kezelni a csemeténk hisztis periódusait.