Gyermekeink egészséges fejlődésének 4 fontos alapköve

2014 április 3. | Szerző: Tamara |

STABIL HÁTTÉR

Minden gyermeknek, elsősorban nyugodt, érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil és harmonikus családi közegre van szüksége. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a fejlődési szakaszok az életében a megfelelő ritmusban megtörténhessenek, és ne alakuljon ki szorongás. Minden családban akadnak jobb és rosszabb időszakok, ez normális. De igyekezni kell, hogy a gyermek minden esetleges negatív történés ellenére biztonságban érezze magát az életben. Amennyiben az otthoni légkörben biztonságosan érzi magát, és kiegyensúlyozott, akkor pl.: az oviba is könnyebben be fog illeszkedni, és a szeparációs szorongás időszaka is könnyebb lesz számára.

 

A SZÜLŐK KAPCSOLATA

A szülők kapcsolata és egyetértése a gyermekkel kapcsolatos ügyekben (is) nagyon fontos. A szülők szövetségesei egymásnak, hiszen mind a ketten szeretik a gyermeket és a legjobbat akarják neki. Közösen hozták őt világra, és együtt terelgetik és segítik az útján.

Ezt a szövetséget tehát, nagyon fontos szem előtt tartani! Hiszen teljesen egyértelmű, hogy a cél és az út is közös. Még akkor is, ha esetleg elvált és különélő szülőpárról van szó.

Amint  a gyermek észreveszi, hogy a szülők két külön állásponton vannak a vele kapcsolatos dolgokban, vagy nem értenek egyet bizonyos kérdésekben, akkor alkalom adtán ki fogja játszani egymás ellen őket. Ez egy teljesen természetes dolog a gyerekeknél. Viszont ha ez a helyzet áll fent, akkor igencsak nehézkessé válnak a mindennapok.

Érdemes tehát odafigyelni arra, hogy még ha nem is értünk egyet bizonyos nevelési kérdésekben, akkor is próbáljunk meg egy közös nevezőt találni, és a gyermek irányába mind a ketten ugyan azt az álláspontot képviselni. Hiszen ez az egység szintén a biztonságérzet fontos részét képezi a gyermek számára. Valamint elkerülhetőek azok a szituációk is, amikor csemeténk furfangosan keveri a lapokat a két szülő között.

                                                    

FÉLELMEK ÉS FRUSZTRÁCIÓK

A gyermekek pontosan érzik és tudják is, hogy melyik szülőtől mit várhatnak, és mit nem. Tisztában vannak a legapróbb részletekkel is a szüleikkel kapcsolatban. Érzik minden rezdülésüket.

Valószínűleg Ti is éreztétek már, hogy amikor idegesebbek vagy nyugtalanabbak vagyunk, akkor a gyermek is fesztültebbé válik.

A gyerekek félelmeinek egy része tanult és a környezettől átvett félelem. Ha azt látják, hogy pl.: a bogaraktól félnek a szülők, akkor a gyermek is félni fog. Hiszen ezt tanulta, számára ez a természetes reakció egy bogár láttán.

Nagyon ügyelni kell arra, hogy fölösleges és alaptalan félelmeket ne adjunk át gyermekeinknek. Természetesen vannak dolgok és helyzetek, amelyektől tartani kell, mert veszélyes, de indokolatlan félelmekkel nem szabad megterhelni őket.

Gyakran félnek a gyerekek látszólag ok nélkül pl.: a mumustól, a sötéttől stb…. Ilyen félelmek minden gyermek életében vannak időszakosan. Érdemes ilyenkor egy kis lámpát felkapcsolva hagyni és az ajtót sem kell becsukni éjszakára. A mesefilmekkel vigyáznunk kell. Ugyan a TV leköti a gyereket, de nagyon meg kell válogatni, hogy milyen tartalmú és mondanivalójú mesét néz a TV-ben a gyermekünk. Minden mesében van jó és rossz karakter, nyertes és vesztes, gonosz és tündér. Megjelennek az emberi kapcsolatok és kötelékek is, az érzelmek, valamint az ok-okozat párosítása is.  A mesék segítségével észreveszik a gyermekek, az összefüggéseket, megfigyelik a történet menetét, és levonják a következtetéseket is. A mesék tehát nagyon fontosak, hiszen a világ dolgairól és alapvető működéseiről, elsőként innen értesülnek a gyerekek. Ezen kívül pedig, a fantáziájukra, a kreativitásukra is jó hatással van. Alapvetően a mértéktelen tv-zés ártalmas, és nem szolgálja gyermekünk fejlődését. Akadnak szép számmal olyan mesefilmek, amelyeket még felnőtt fejjel sem egyszerű megnézni. Nagyon sok esetben, egy felnőtt akciófilmhez hasonló képkockákat és történéseket, akciókat látunk, meseszerű grafikába ágyazva. Az ilyen jellegű mesék, nem tesznek jót a gyerekeknek. Sőt, ártalmasnak tartom őket. Félelmet és agressziót generálnak a gyermekekben, ami lássuk be, nem jó.

 

RENDSZER ÉS SZABÁLYOK

 A rendszer és a szabályok rendkívül fontos szerepet töltenek be a család és a főleg a gyermekek életében. Először az otthoni közegben találkoznak rendszerrel, szabályokkal és következményekkel. Ez a tapasztalás elengedhetetlen a személyiségfejlődés és a szocializálódás során. Az oviban, az iskolában, és később az élet minden területén szabályok és rendszerek fogják körülvenni őket. Ha a gyermek kiegyensúlyozott, akkor teljesen tisztában lesz egy-két alkalom után azzal, hogy milyen szabályok vannak érvényben otthon. A rosszalkodás, a szabályok áthágása vagy a korlátok feszegetése is a folyamat része. Ezáltal méri fel a gyermek a saját és szülei határait. A legfontosabb tehát, hogy nyilvánvaló és tisztán érthető szabályok legyenek érvényben. És legyünk nagyon következetesek minden esetben, még ha nehezünkre is esik néha. Sokszor megsajnáljuk a csemeténket, vagy engedünk a hisztinek. De ha ez rendszeresen előfordul, akkor a tekintélyünk oda lesz, valamint egy olyan „fegyvert” adunk a gyermekünk kezébe, amit nem fél majd használni/kihasználni. A szabályok/ szabályozás, valamint a korlátok/korlátozás között óriási a különbség. A szabályokra szükség van. Viszont a korlátozás, ami a túlzásba vitt szabályozás útján jön létre, nagyon ártalmas lehet.  A folyamatos és minden apróságra kiterjedő kontrollálás, komoly félelmeket generálhat a gyermekben. Valamint olyan stabilan jelen lévő feszültséget, ami miatt egy pillanatra sem tud megnyugodni és biztonságban érezni magát. Ez a non-stop feszültségben létezés nem csak a lélekre és az idegrendszerre van hatással, hanem a fizikai testre, és annak működésére is. Az idegrendszer labilissá válhat, a testben különböző tünetek, fájdalmak, és funkciózavarok jelentkezhetnek a stressz hatására. A gyermekeknél gyakori, az akaratlan vizeletürítés az éjjeli órákban. Ez a jelenség (amennyiben szervi problémák nem állnak a háttérben), a kontroll teljes megszűnését is jelzik. Az egész napos feszengés, és a hibázási lehetőségtől való félelem oka: a folyamatos kontroll és a cselekedeteinek rendszeres kijavítása és helytelenítése. Mindezek rendkívül feszültté és saját maga jóságában bizonytalanná tehetik a gyermeket. A legapróbb hibát is óriási tragédiaként élheti meg, és teljesen kétségbeesik. Az éjszakai ágybavizelés tehát, az önkontroll teljes hiányát jelzik. Vagyis, éjjel amikor nem éri külső szabályozás, és nem feszeng a gyermek, teljesen elengedi magát minden értelemben. Viszont mivel a nap folyamán túl sok kívülről érkező, sok esetben indokolatlan szabályozás éri, ezért saját maga kontrollálását nincs lehetősége megtanulni.

Testi, lelki, és viselkedésbeli önkontrollt kell kialakítani minden embernek saját magában. Ez is egy természetes folyamat a gyermekek fejlődése során, és ebben segítenünk kell őket.

 Ez a négy alapkő nagyon fontos szerepet játszik, a gyermekeink fejlődésének folyamatában.